Az előző tárgyaláson a bíró megállapította, hogy alaptalan az ügyészség elfogultságával kapcsolatos feltevés. A vádlott is beleegyezett, hogy folytatódjon a per, annak ellenére, hogy az ügyészség még nem hozott döntést erről.
S. Ábel legutóbb időt kért a kérdések átgondolására, így most ismét ugyanazokat a kérdéseket szegezték neki. A vádpontok között szerepel a nagyanyja bántalmazása is, így a bíró kitért a családhoz fűződő viszonyára. S. Ábel nagyanyjáról annyit mondott, hogy ő szerettette meg vele a könyveket, apja pedig becsületes ember, akitől sok szeretetet kapott. Azonban szülei válása nagyon megviselte és azt is elismerte, hogy nem felhőtlen a kapcsolata a családjával. A vádlott ennek okaira nem akart kitérni, és a nagyanyja bántalmazásával kapcsolatban sem akart beszélni.
A vád kitér S. Ábel blogjára is, ahol több írás is foglalkozik állítólagos tervével, az iskolai mészárlással. A vádlott azzal védekezett, hogy nincs arra bizonyíték, hogy csak ő fért hozzá a bloghoz, vagyis azt sejtette, hogy más is írhatta a verseket.
S. Ábel megtagadta a választ azzal kapcsolatban, hogy miképp viszonyul a nőkhöz, a csoporttársaihoz illetve arra sem reagált, hogy igaz-e hogy mindenki fölé helyezte magát. A vádlott tagadta, hogy olyan kijelentést tett volna, hogy bemegy az egyetemre és lelő mindenkit, aki nem szimpatikus neki, azonban arra már nem válaszolt, hogy társai körében tényleg istennek tartotta-e magát. Csupán egy olyan megjegyzést fűzött hozzá, hogy ha valaki istennek vallja magát, az még belefér a szólásszabadságba.
S. Ábel nem válaszolt arra a kérdésre, hogy gyűlölte-e életét, és hogy bosszút akart-e állni, viszont Csőre töltve című regényéről beszámolt. A vádlott elmondta, hogy a regény egy elképzelt eseményt ír le: egy iskolai mészárlást és a könyve miatt kutakodott annyit az interneten a megtörtént iskolai tömeggyilkosságok kapcsán. S. Ábel tagadta, hogy 22 ember megölését fontolgatta, és hogy megtöltött fegyverrel valaha is bement volna az egyetemre.
A vádlott elfogásának másnapján vallomást tett, és beismerte, hogy gyilkosságot tervezett, de letett róla. A védőügyvéd úgy gondolja, hogy ez a vallomás nem használható fel bizonyítékként, mivel kirendelt védő jelenléte nélkül történt a vallomástétel. Egy későbbi, szintén nyomozási fázisban tett vallomásában S. Ábel azt állította, hogy azért beszélt gyilkossági tervről, mert szerepelni akart a médiában. A Csőre töltve regény (amit két kiadónak is elküldött ) Expozéjában az olvasható, hogy a könyvvel emléket akar állítani a külföldi gyilkosságok elkövetőinek, és azt szeretné, ha a valós életben ilyen tragédia nem történne többé.
Tanúként beidézték a vádlott nagyanyját és édesapját is, de hozzátartozói mentességi jogukkal élve nem kívántak vallomást tenni. Azonban vallott S. Ábel interneten megismert barátja, aki azt mondta a bíróságon, hogy a vádlott kirekesztettségről panaszkodott, ugyanakkor soha nem mondott neki olyat, hogy egyetemi lövöldözést tervez. Ugyanakkor az igaz, hogy S. Ábel leveleiben gyakran szóba hozta a külföldi iskolai mészárlásokat és többször nevezte magát istennek. A barát arra a kérdésre nem tudja a választ, hogy S. Ábel képes lett volna iskolai tömeggyilkosságra.
A keddi tárgyaláson a bíróság tanúként hallgatta ki Végh Józsefet, akit S. Ábel csoporttársa hívott fel és mutatta meg neki blogját. A nyugdíjas klinikai szakpszichológust szaktanácsadóként kérte fel a rendőrség az ügyben. Végh József miután elolvasta a vádlott írásait, úgy gondolta, hogy komolyan kell venni a mészárlással kapcsolatos verseket. Miután elfogták S. Ábelt, a rendőrség megkérte Véghet, hogy beszéljen vele. A kapitányságon találkozott a vádlott anyjával, aki elmondta, hogy ő is szerette volna felhívni és segítséget kérni tőle. A pszichológus szerint az anya félt, hogy életek vannak veszélyben.
Végh József S. Ábellel még az első vallomása előtt beszélgetett. A fiú közlékeny volt vele és örült neki. Elmondta, hogy ő isten, és haragszik anyjára, mert megszülte, és így megfosztotta isteni mivoltától. A vádlott olyat is mondott a pszichológusnak, hogy tudja, ha jegyzőkönyvbe mondaná a történteket, akkor börtönre ítélnék. A tárgyaláson ezt S. Ábel tagadta. Amikor szembesítették a vádlottat a szakértővel, akkor is mindketten kiálltak állításuk mellett. S. Ábel annyit mondott, hogy azt hitte, hogy az orvosi titoktartás kötelezi a pszichológust.
A tárgyalás május 17-én folytatódik.
