Ma már szinte bármit megkaphatunk anélkül, hogy akár kitennénk a lábunkat a lakásból. Szinte bármilyen terméket megrendelhetünk az interneten, és még házhoz is szállítják azt.
Valljuk be, ezeket a lehetőségeket sok ember ki is használja, és emiatt (is) kezd komolyan elkényelmesedi, ellustulni a társadalom. Egy fárasztó munkanap után hazaérünk, és bevágódunk a tévé elé. Órákon keresztül mást se csinálunk, mint tekintetünket a képernyőre szegezzük, és a távirányítóval váltogatunk a csatornák között. Egy ülőmunkát végző személy esetén ez azt jelenti, hogy sem a munkahelyén, sem otthon alig mozdul meg.
A távirányító: barátunk és ellenségünk is egyben..
Távirányító, távkapcsoló, kapcsoló, kattintó. Mindenki másképp hívja a kis szerkezetet, amivel váltogathatunk az állomások között. Az első vezetékes távirányítók 1948 óta vannak jelen az életünkben, de csak hét évvel később dobták piacra a vezeték nélküli változatokat. Ez a kis szerkentyű megkönnyíti a mindennapi életünket, akár néhány méteres távolságból is képes vagyunk irányítani televíziónkat a segítségével.
Az első tévéket még csak kézzel lehetett állítgatni, azaz ha a hangerőt szerettünk volna változtatni, mindenképpen fel kellett kelni a fotelből. A sok csatorna megjelenésével célszerű volt egy olyan kényelmi eszközt előállítani, melynek segítségével nem kell felkelnünk sem ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megvalósítsuk.
Vajon baj volt az, hogy fel kell kelni a tévé elől, odamenni hozzá, és léptetni? Nem feltétlenül. A mai mozgáshiányos társadalom számára a többször felkelés és állítgatás is némi segítség lehet az elhízás ellen vívott harcban. Ráadásul, ha a gerincünk számára kényelmetlen pozitúrában ülünk órákat a tévé előtt, az kifejezetten káros hatással lehet a jövőben.
Nem követelne olyan nagy áldozatot, ha néha félretennénk a távirányítót, és hajlandóak lennénk megmozdulni, ebből csak előnyünk származhat.
Kétségtelen, hogy a mai fejlődő, technikai világban furcsa lenne távirányító nélkül élni, hiszen ma már egy kattintással minden elérhető, és ez is életünk részévé vált, akár csak a tévé vagy a számítógép. Nem is szabad teljesen megválni tőle, viszont csak előnyünkre válhat, ha néha úgy teszünk, mintha nem is létezne, és hajlandóak lennénk arra, hogy egyszer-kétszer „manuális távirányítóként” felálljunk, hogy a saját kezünkbe vegyük az irányítást.
Ha már nem bírjuk távirányító nélkül..
Akkor nézzük meg néhány nagyobb márka saját készülékét:
- Panasonic – Philips – Samsung – Sony – LG -
Lehet nélkülük élni? Ezt ki – ki maga döntse el. A fenti távirányítókat a hdplanet.eu áruházból szerezhetjük be.