A Valentin nap már az ókorban is egyet jelentett a szerelemmel. De nagyobb jelentősége a középkorban lett, akkor ugyanis olyan híresztelések terjedtek el, hogy ezen a napon választanak a madarak párt maguknak, illetve a természet felfrissülése és megújulása is ehhez az időszakhoz kötődött. A Valentin napi láz először Angliában és Franciaországban hódított, majd szépen lassan elterjedt.
Magyarországon az elmúlt években lett nagyobb jelentősége, de ennek hátterében inkább csak boltok és a vásárlásra való ösztönzés áll.
A Valentin nap kapcsán el lehet gondolkodni a szerelem mellett a családalapításról, a babavállalásról és az életen át tartó felelősségtudatról. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor szomorú tényt kell megállapítanunk: a fogantatások 40%-a a pár akarata ellenére történik. Vagyis se az anya, se az apa nincs felkészülve arra, hogy egy csöppségről gondoskodjon. Általában anyagi okai vannak ennek, hiszen a fejlődő országok szegénynegyedeiben élők még magukról sem tudnak gondoskodni, nem hogy egy piciről. A védekezés fogalmát pedig hírből se nagyon ismerik. A másik komoly gond a felelősségtudatban van, hiszen nem mindenki érett meg húszon-harminc évesen /vagy még fiatalabban/ arra, hogy szülő legyen. A nyomorban vagy szülői szeretet nélkül felnőtt gyermekek sorsa meg van pecsételve, eltorzult világképpel, szeretetszegényen vagy teljes nincstelenségben nőnek fel. Tényleg ilyen szörnyű jövőt szánunk utódainknak? A közelgő Valentin nap kapcsán érdemes átgondolni ezeket a kérdéseket.