Az intézmény vetítőtermében megrendezett megemlékezés két rövid, német nyelvű videofelvétel – az Egyiptom–FTC (2:1) mérkőzés rövid összefoglalója, majd a „Varga Zoli Németországban” című felvétel – megtekintésével kezdődött. Majd kötetlen beszélgetés vette kezdetét a közönség és a két meghívott vendég – Rákosi Gyula, az FTC örökös tagja és Hegyi Iván sportújságíró – között.
Rákosi Gyula, az FTC örökös tagja elmondta, mindenki egyetértett abban, hogy Varga hatalmas tehetség volt, de sajnos nem volt szerencséje, valamint olyan rossz döntéseket is hozott, melyek meghatározták pályafutását. Hegyi Iván sportújságíró szerint Varga individualista, magába forduló ember volt, a pályán és azon kívül teljesen máshogyan viselkedett. Rákosi azt is hozzáfűzte, hogy Varga számára csak a labda létezett, az volt a mindene, és amikor néha hazajött, akkor sem nagyon akart a barátaival, klubtársaival találkozni, akik számára fantasztikus élmény volt vele együtt, egy csapatban játszani.
Az 1945. január 1-jén, Válon született legendás olimpiai bajnok labdarúgó csatár és edző pályafutása a Fradiban indult. A nemzetközi hírű magyar labdarúgócsapat háborúk utáni történetének egyik legsikeresebb időszakában, 1961 és 1968 között 135 mérkőzésen lépett pályára a zöld-fehér mezben. Ez idő alatt 53 gólt szerzett. Ebben az időszakban az Európa egyik legjobb klubcsapatának számító Ferencváros többször is kijutott a mai Európa-liga elődjének számító, Vásárvárosok kupájának nevezett nemzetközi tornára, amin az 1962/63-as idényben az elődöntőbe kerültek be, majd az 1964/65-ös idényben egészen a döntőig jutottak el, amit meg is nyertek. A következő nagy sikert az 1967/68-as idény ezüstérme jelentette. A fantasztikus eredményekben Varga Zoltán is jelentős részt vállalt.
Varga a magyar nemzeti válogatottban először az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon játszott, amin a csapat bronzérmet szerzett. 1964 és 1968 között 12 mérkőzés alatt kétszer volt eredményes. a válogatottban. 1966-ban az angliai világbajnokságra is kijutott a válogatottal, de egy sérülés miatt nem léphetett pályára. 1964-ben a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat tagja. A négyszeres olimpiai válogatott labdarúgó az 1968-as mexikóvárosi olimpián is a keret tagja volt, de a mérkőzések megkezdése előtt elhagyta az olimpiai tábort. Soha többé nem tért vissza Magyarországra, így magyar klubban sem játszott ezután.
Külföldi karrierje a német Herthában kezdődött 1970-ben, ahol 1972-ig rúgta a bőrt. Ezt követően az 1972-1973-as szezonban az Aberdeen FC-nél, az 1973-1974-esben a holland Ajaxnál játszott. Az 1971-es bundabotrány miatti eltiltása után 1974-ben térhetett vissza Nyugat-Németországba, ahol a korábbi KEK-győztes, de akkoriban már csak a másodosztályban szereplő Borussia Dortmundnál kapott szerződést. Első idényében négy gólt lőtt 25 bajnoki mérkőzés alatt, a csapat pedig a hatodik helyen zárt. A következő idényben a Dortmund a második helyen végzett és feljutott a Bundesligába. Varga ebben az idényben 26 mérkőzésen hatszor volt eredményes. Azonban a csapat és a mindenkori edzők között folyamatos nézeteltérések voltak, így a Dortmund az első osztályú szereplést már új szakvezető, Otto Rehhagel irányításával kezdte meg, aki nem adott lehetőséget Vargának a labdarúgó játékstílusáról alkotott véleménye és a korábbi edzők elmozdításában játszott szerepe miatt. Varga hiába szeretett volna maradni, egyszer sem kapott lehetőséget, így fél év elteltével az FC Augsburg másodosztályú együtteséhez igazolt, majd 1977-ben a Gent csapatában játszott. 1978-tól 1993-ig különböző német kluboknál, majd 1996-tól magyar csapatoknál töltött be edzői posztot.
