Míg ezt a szerepet az első pár évben általában anyukánk tölti be, akire Istennőként nézünk fel, később, ahogy cseperedünk, bővül azoknak a száma, akiket e bűvös, bizalmi körünkbe befogadunk. Gyerekként csak a fantáziánk szab határt, kit fogadunk a bizalmunkba…

A Titkok őrzője

Minden hősi tett megvalósulása mögött ott van egy segítség, egy támasz, vagy a körülmények „szerencsés” közrejátszása, melyek sikerre viszik az első próbálkozásainkat. Ezek a kalandok felbecsülhetetlen értékké válnak felnőtté válásunk folyamatában különösen akkor, amikor visszaemlékezéseinken keresztül tudatosítjuk magunkban, miként jutottunk el odáig, ahol most tartunk. Erről szólnak az első barátságok és szerelmek az oviban, az első önálló körutak az ismerőssé vált otthon zónáján kívül, a megszámlálhatatlan apró zúzódások a fáramászások védjegyeiként.

A gyermeki képzelet határokon átívelő ereje az, ami a néha nehéznek tűnő pillanatokban is támaszunkká válik. Sokszor különös lények, mesebeli figurák képében jelennek meg előttünk segédeink, akik mindvégig velünk vannak, részeseik különleges vállalásainknak.

Amikor egy igaz barát vigyázza álmainkat, felbecsülhetetlen érték.

Pihe-puha kapcsolat

Néha megmagyarázhatatlanul ragaszkodunk évek múltán is ahhoz a plüssjátékhoz, melyet a sok év alatt már rongyosra öleltünk, a sok mosástól áruházillata megfakult, vagy anyukánk már ötödször foltozta meg az egyik fülét. De van egy tulajdonsága, mely egyik környékbéli kisrác játékának sincs meg: Ő aleghűségesebb barátunk, mióta hozzánk került, minden apró mozzanatunkba beavattuk Őt. Látott sírni bennünket, vigasztalt, amikor betegeskedtünk az ágyunkban, a sötétben hozzá bújhattunk, és van, amit rajta kívül senki más, még az anyukánk sem tud, mert csak vele mertük megosztani.

Szeretettel a gyermekkoromból a jövendőbeli gyermekemnek

Később ezt az elszakítatlan köteléket visszük át kapcsolatainkba, s közben rájövünk, hogy mindazt, amit eddig a „legjobb barátunk” állandó jelenlétében tapasztalhattunk, azt elég, ha a lelkünkben visszük tovább, teljes bizalmat szavazva életünk elkövetkező történéseinek. Így aztán hosszú évekre bedobozoljuk, és pihenni küldjük a hűséges fegyverhordozónkat, amíg mi tovább szőjük a csodákat. Ahogy felnövünk, sokszor elfelejtjük gyerekkorunk meghatározó tárgyait, emlékeit, és csak egy családi rendrakás akció keretében lelünk rá újra arra szeretett plüssfigurára, mely sok esztendőt töltött némaságban egy kartondoboz mélyén. Ahogy kinyitjuk a fedelét, felismerjük benne fiatalságunk sikeres próbatételeinek legszeretettebb kísérőjét,és akkor teljes bizonyossággal nyújtjuk gyermekünk kíváncsi mancsa felé, hogy ezentúl az ő életében lehessen az a társ, aki elkíséri a titkokkal övezett út egy darabján.