Húshagyó kedd a farsang utolsó napja. Nevét onnan kapta, hogy régen a másnapján – hamvazó szerdán – kezdődő negyvennapos húsvéti böjti időszak teljes hústilalommal járt. Húshagyókedden éjfélkor a megkonduló harangszó már a farsang végét jelezte, melynek hossza a húsvéthoz igazodott, így hol rövidnek, hol hosszúnak bizonyult.

A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt azonban felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. A mondás szerint ” Inkább a has fakadjon, mintsem az étel megmaradjon.” Ez volt a torkoskodás napja. Így lett a torkos csütörtök a farsang különleges napjainak egyike, mely része volt a magyar népszokásoknak, amelynek hagyományát máig is megőriztük.

A következő naptól kezdve azonban valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket, egészen húsvét vasárnapjáig.
A hamvazó szerda hagyomány szerint az első századokból ered, amikor az őskeresztények bűneikért vezeklésképpen hamuval szórták be a fejüket.
A XII. századtól hivatalosan is egyházi szertartás része lett a hamvazkodás. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amely az élet szimbólumát jelképező előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megjelölte vele, a bűnbánat és a vezeklés jeleként. Közben a következő mondatot mondta: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel!” Ma is így zajlik a szertartás.

A hamvazó szerda megnyitja a nagyböjti idő kezdetét, amely pedig húsvétra készíti fel az embereket. A húsvétra előkészítő időszak a „szent negyven nap” az elmélyülés, a befelé fordulás, a csend, az Istenre találás, testi-lelki megújulás ideje.
Pilinszky János költő gondolataival: „Hamvazó szerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk.”

Gondolkodjunk el arról, mit jelent az alázattal felvállalt szenvedés, a másokért hozott áldozat, a szelíd szó meggyőző ereje, a bátorító tekintet öröme, az erős hit hegyeket mozgató hatalma és az el nem múló szeretet boldogsága.
Így készüljünk az ünnepre, hiszen amilyen az előkészületünk olyan teljes lesz az ünnepünk.