Szilágyi Áron szenzációs vívással július 29-én megszerezte az első magyar aranyérmet a londoni olimpián.
Szilágyi Áron a maláj, a német és az orosz riválisa mellett a címvédő kínai Csung Mant is legyőzte, majd a döntőben az olasz Diego Occhiuzzit 15-8-ra megverte, így a dobogó legfelső fokára állhatott.
A sportoló teljesítményét nagy elődjéhez, az 1948-as, szintén londoni játékokon győztes Gerevich Aladáréhoz hasonlítják.
Az újdonsült olimpiai bajnok győzelme után az égre mutatott, később kiderült, hogy a pár éve elhunyt nevelőedzőjére, Gerevich Györgyre gondolt akkor.
“Sokat dolgoztunk azon, hogy nyugodtan álljak fel a pástra, hogy biztos legyek magamban, és hogy ne borítson ki a zsűri egy-egy ítélete, az ellenfél viselkedése, vagy az, ha találatokat kapok. A döntőben csak saját magamra figyeltem, készültem arra, hogy az olasz esetleg többet megenged majd magának a páston, de nem hagytam, hogy bármi megzavarjon. Úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, ennél jobban nem tudtam volna vívni, folyton a topon kellett lennem, ami nagyon nehéz volt. Ahogy egy kicsit elkalandozott a figyelmem, mint a negyeddöntőben a német vívó ellen, máris feljött az ellenfél. Mindenki azt mondta, hogy szépen és jól vívtam, és én is úgy érzem, ma egy olyan napot fogtam ki, hogy bárki szembejöhetett volna, nem tudott volna legyőzni” – nyilatkozta a magyar kardvívó.