Egy tökéletes világban, ahol a technikai fejlődésnek köszönhetően, minden óramű pontossággal működik, azt gondolhatnánk, hogy pontosan kijelölt helyen és időben megkapjuk azt a férfit és nőt, akivel egész hátralevő életünket tölthetjük egészségben, boldogságban, jókedvben, bőségben. Legalábbis a gyerekkorunk meséi és a fogyasztói társadalom által időről időre visszatérő hollywoodi történetek befejezései szerint. De vajon valóban létezik eleve elrendelt szerelem, amire tudatosan vagy tudat alatt készítjük lelkünket?
A hit mágiája
Azt mondják, amiben hiszünk, az előbb-utóbb valósággá válik. Valószínűleg minden társadalomban létezik egy kollektív tudat, amely a rájuk jellemző kultúra szálait összefüggő, szövevényes rendszerré szervezi. Olyan rendszer, amely ugyanúgy működött az ősi népeknél, mint napjainkban, csak az idő múlása dolgozta át a szemléletet.
Hagyományok kerítésein belül
Az indiaiak például hisznek abban, hogy az asztrológia szerinti legösszeillőbb pár találkozása sokkal tartósabb esküvőhöz vezet mintha a „véletlen” döntene erről. Hasonlóan működik az eszkimói hagyományokban is, mivel sokszor már csecsemőkorban döntöttek a szülők vagy a közösség a gyermek jövendőbelijéről. Az eszkimó lányok 15-16 évesen kerültek el otthonról, a fiúknál a házasságot pedig ahhoz kötötték, amikor már önállóan tudtak gondoskodni jövendő családjukról. Afrikában a lányok legfőbb érdeme a házasság szempontjából, hogy jó feleséggé váljanak, így kislánykoruktól az engedelmességet tanulják a szerelem oltárán.
Ezzel ellentétben a középkori dicső lovag jóval ritkábban válthatta valóra szerelmét az eszményített nő személye felé, mert legtöbbször a társadalmi rang óriási különbsége fojtotta el a vágy beteljesülését, és csak az ódákat ihlető távoli múzsa képzelt alakjával kerülhetett közeli viszonyba.
A Tiéd vagyok! Az első közös szelfink! J
A szerelem fogalma nem tekint vissza hosszú múltra. Egy kapcsolat összekötő elemeként a 20. századtól örvend a mindent elsöprő érzelmek hullámainak békeszigeteként, ahol teljes biztonságban vagyunk, ahonnan nem vágyunk elmenni. Ez a keresés végpontja.
A közösségi portálok kiber-kapcsolatai, avagy a korlátlan szerelmek csapdái
Napjainkban azonban a szerelem gombnyomásra terjed. Villámgyorsan előre gyártott mirelit üzeneteket és végletekig leegyszerűsített hangulatjeleket küldözgethetünk lopott időnk száguldó vonatán ülve. Egyre ritkábban nyílik arra alkalom, hogy a viszontlátás édes könnyeivel a zsebkendőnket lobogtassuk a peronon búcsúzó szerelmünk felé. Helyette az internet térhódításával mindenütt terem egy Nagy Ő vagy Nagy Nő az online térben addig, amíg csak az avatarjaink találkoznak egymással. Le- és rákapcsolódunk a másikra, amikor úgy döntünk, megmutatjuk a legjobb szelfit az aznapunkból, hátha elég lesz hozzá, hogy a királyfi eljöjjön hozzánk fehér lovon.
Csak nehogy épp pizsamában üljünk otthon és készületlenségünktől zavartan ne vegyük észre, hogy a Béka királyfi mégsem lovon érkezett.
