A megfigyelés alatt egy helyiségben tartózkodott a házi kedvenc és a tulajdonosa. Amíg a gazdinak falakra akasztott képeket kellett megszemlélni, addig az ebek szabadon mászkálhattak a teremben. A tudósok felvették, hogy a kutyák hogyan reagálnak a szituációra.

A kutatás másik fázisában kérdőívet kellett kitölteni a gazdiknak. Öt témakör köré csoportosultak a kérdések: extrovertáltság (könnyen barátkozás), összeférhetőség, nyitottság új tapasztalatok iránt, lelkiismeretesség és neuroticizmus (szorongás). Az ebtartóknak továbbá válaszolniuk kellett olyan kérdésekre is, amik a kutyájukhoz fűződő viszonyukra irányultak.

A kutatók azt figyelték meg, hogy ha a gazdi érzelmileg labilis és kutyáját támaszként használja, akkor a hűséges eb nem nagyon mozdult el mellőle, annak ellenére, hogy senki nem parancsolt rá, hogy ott maradjon. Pontosan az ellentéte történt azoknál a kutya-gazdi párosoknál, ahol az ebtartó stabil érzelemvilággal rendelkezik, és a kutyájában társat lát, nem pedig támaszt. Ebben az esetben, amíg a gazdi nézte a képeket, addig a házi kedvence felmérte a terepet és nézelődött kedvére, kevés időt töltött a gazdája közelében.