Az ősi kelta törzsek szerint Halloweenkor tér vissza  a földre azoknak a gonosz szellemeknek a lelke, akik a közelmúltban haltak meg és azóta állatokban „éltek”. A hagyomány szerint megfelelő áldozat bemutatásával engesztelést lehetett szerezni a halottaknak, így azok a mennyországba juthattak.

A máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a vonal az élők és a halottak birodalma között. Az elhunytak lelke ilyenkor útra kel, hogy megkeresse egykori otthonát és visszatérjen e világba. Már a kelták is megpróbáltak védekezni a szellemek ellen, házaikban eloltották a tüzet, hogy az ne vonzza a kóborló lelkeket, és megtévesztés céljából kinn az utcákon szellemeknek öltözve próbálták megzavarni a holtak lelkét.

Manapság nincs Halloween töklámpás nélkül. A Jack-lámpa vagy mai nevén töklámpa eredetileg kettős célt szolgált: távol tartotta a gonosz szellemeket és segített a halottaknak hazatalálni.

A legenda szerint Jack egy részeges, ám leleményes kovács volt. Egyszer az ördög eljött érte, ám Jack túljárt az eszén, felkergette egy fára, aminek törzsére keresztet rajzolt. Az ördög köztudottan irtózik a kereszttől, ezt használta ki Jack, és csak azután engedte le a fáról a pórul járt ördögöt, miután az megígérte neki, hogy többször nem jön őt kísérteni. Később, mikor Jack meghalt nem léphetett be a mennyországba, mert részeges volt, ám a pokolba sem mehetett, mert haragudott rá az ördög. Egy izzó fadarabot kapott Jack az ördögtől, hogy ne koromsötétben kelljen az idők végeztéig kóborolnia. Jack a fényforrást egy retekbe tette és azóta is lámpásával a mennyország és a pokol között bolyong. A retket az amerikaiak időközben tökre cserélték, mondván abból több van, így vált a világító sárga gömb Halloween szimbólumává.

Napjainkban már nem csak Amerikában, hanem hazánkban is egyre divatosabb Mindenszenteket megelőző nap bulit csapni. Főként a gyerekek kapnak az alkalmon, hogy ijesztő boszorkánynak vagy zombinak öltözhessenek, és tökből lámpást faraghassanak.

A szórakozás után, november elsején gyertyagyújtással halott szeretteinkre emlékezünk, aminek hagyományát semmilyen átvett szokás nem tudja megváltoztatni.