A medikusok felét nem készítik fel kellőképpen az alapvető betegellátásra – vélik azok a végzős orvosok, akik a Rezidens Szövetség kérdőívét kitöltötték. A felmérés arra kereste a választ, hogy a leendő orvosok a 6 éves egyetem alatt milyen gyakorlati képzést kapnak. Alapesetben a két éves rezidensi képzésben sajátíthatják el a végzett orvosok a gyakorlati tudnivalókat, azonban sokukat nem tanítják meg az idősebb, tapasztaltabb orvosok, hanem magukra hagyják és inkább a jól fizető páciensekkel foglalkoznak.

A frissen diplomázott orvosok 95%-a sokkal több gyakorlati oktatást tartott volna szükségesnek a képzés során, valamint 85%-ának több szimulációs gyakorlatra lett volna szüksége, azaz a rezidensek szívesebben gyakorolnának egy bábun, mint később élő embereken.

Igazi betegeken gyakorolnak a rezidensek

A kezdők sokszor egyedül maradnak olyan esetekben, amik ugyan nem a „közvetlen életveszély elhárítás” kategóriájába tartoznak, de ha hibáznak, kellemetlen pillanatokat okoznak a betegnek. Ilyen például a hólyagkatéterezés, amit a rezidensek 55%-ával az egyetem egyáltalán nem tanított meg. A felmérésből az is kiderül, hogy a medikusok harmada még soha nem tartott a kezében sebvarró fonalat, és akik találkoztak már az eszközzel, azok is csak maximum 5 alkalommal gyakoroltak.

Sokak szerint a hajtásnak és tapasztalatlanságnak is köszönhető, hogy a rezidensek egy része előbb elhagyja a gyakorlati képzést, mint sem megtanulná a szakmát.

A gyakorlati képzés hiányossága mellett az elméleti képzés is foghíjas: a leendő orvosok 70%-a elégedetlen ennek színvonalával.

A Rezidens Szövetség arra a kérdésre is kereste választ, hogy a hallgatók a pillanatnyi ismeretük fényében újra az orvosi pályát választanák-e? A válaszok kiábrándítóak, ugyanis ahogy az egyetem vége felé közelednek a hallgatók, úgy csalódnak az orvosi szakmában és a végzősök fele más munkát választana, ha tehetné.