A statisztikák szerint, a budapesti lakosságot nézve, Erzsébetvárosban van a legkisebb egy főre jutó zöld terület, mindössze 0,3 négyzetméter. Ez azért is hihetetlenül alacsony szám, mert ebben nem csak a közterületek fás-bokros-füves területei vannak benne, hanem a belső-, magán udvarok is.
Végig sétálva a VII. kerület terein a következő konzekvencia vonható le. A parkokra hatalmas az igény, jó kihasználtak, szépek, rendezettek és mindenki örömét leli benne, de és itt jön a nagy de, borzasztóan kevés van belőlük. Az anyukák kénytelenek messzebbről elhozni gyermekeiket, hogy ne a betonközt nőjenek fel. Bár az önkormányzat az elmúlt néhány évben nagy gondot fordított a környezetvédelemre, összességében megállapítható, hogy az emberek elégedetlenek az eddig elért eredményekkel, kevésnek tartják azokat.
A Klauzál tér az összes közül kiemelkedik. A gyerekeket gyönyörű játszótér, a felnőtteket szép park, a kutyásokat kutyafuttató, a focizni vágyókat futballpálya várja. Tisztaság jellemzi az elkerített pihenőhelyet, ami feltűnő, hogy az illemhely zárva. Ez természetesen nem helyi probléma, hiszem egész Budapest területén ez a helyzet.
Az Almássy téren is elégedettek lehetnek a tisztasággal, itt viszont már nincs akkora ’kiszolgáltság’. Az WC itt is zárva van, focipálya nincs, és a zöld sem olyan sok, ám a dohányzó, iszogató hajléktalanoktól ez a hely is kímélt és a Klauzál térhez hasonlóan, kamera vigyázza gyermekeink épségét.
A Rózsa térre is jellemző az általános tisztaság, ám ezen a helyen inkább csak az ábrándozók érezhetik magukat jól. Van egy kis füves terület, de az a templomé. Nincsen elkerített park, sem játszótér, sem kutyafuttató.