A cári Oroszországban látta meg a napvilágot a század első évtizedének elején. Édesanyja gyönyörű hangjával külföldre, Moszkvába szegődött, hogy tehetségével pénzt kereshessen. Az éjszakai élet megtépázta a családot, az első világháború után testvéreivel haza sodródik, sok-sok hányadtatás után állami gondozásba kerül. Édesanyja és nővére halála után szakmát tanul, a szabász olló és a varrótű mellett elsajátítja a sakk tudományát is. Szórakozó helyek asztalainál sokan figyelik esténként a tehetséges ifjú játékát, aki olyan ügyesen játszik, hogy ebből tartja el magát. Hosszú út vezetett innen Európa nagy városain át, vissza a szülővárosába, ahol korának legnagyobb sakkozói éltek.

Sportolóként élete legnagyobb diadalát az 1937-es sakkolimpián érte el, ahol a magyar csapat tagjaként a dobogó második fokára állhatott. 75 éves korától újra itthon lakik, egykori legendás ellenfelei, a világelső Jose Raul Casablanca, Alexander Aljéhin, Emmanuel Lakser, Mihail Botvinik már nem hívják csatázni. De jönnek hozzá Budapestre a fiatalok, hogy tanuljanak tőle, hogy csak egy nevet, a legismertebbet említsem: Bobby Fischer. Alaposan felkészült a nagy csatákra, leendő ellenfele játékát sokáig tanulmányozta, hogy megtalálja gyengéjét.

Tanított játékával, életével. 1985-ben látott napvilágot életének könyve, melyet oroszul, németül, angolul is kiadtak. Ebből ismerhetjük meg örök optimizmusát, segítőkészségét, emberségét. Öreg napjaira Óbudát választotta, óbudaivá lett, befogadta a III. kerület és büszkék vagyunk rá, hogy megismerhettük.