Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodással foglalkozott. Édesanyja László Julianna, Kányádi 11 éves korában meghalt. Iskoláit Nagygalambgfalván kezdte, majd Székelyudvarhelyen folytatta. Ezt követően Marosvásárhelyen járt a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de végül Kolozsvárott a Bolyai Tudományegyetem nyelv- és irodalomtudományi szakán szerzett magyar irodalom szakos tanári diplomát.

1950-ben közölték első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. Tehetségét Páskándi Géza ismerte fel. 1951-1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, közben néhány hónapig az Utunk munkatársa. ’55-’60-ig a Dolgozó Nőbe írt.
Gyermekversek iránti szeretete 1960 és 1990 között körvonalazódott. Ekkor a Napsugár című gyermeklap szerkesztőjeként dolgozott.
1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke lett. ’97-től a Kossuth és Szécsényi Díjjak bizottságának tagja.

Az író nagyon örül, hogy új otthona a festői szépségű Viziváros lett, és a méltán híres budai várban töltheti élete hátralévő részét.