Az erdei szamóca már a kőkorszakban is kedvelt csemege volt, a ma ismert földieper a 18. században egy amerikai és egy chilei fajta kereszteződéséből alakult ki. Számtalan fajtája van: korai, középkorai, középkésői és késői. A legfinomabb talán a késői, és azok közül is az apróbb szemek. Az eper azonban nemcsak ízletes, hanem egészséges is, így a szezonban érdemes mindennap enni belőle.
A boltok polcain egész évben lehet látni epret, azonban a hazai termesztésűnek június-júliusban van a szezonja. A magyar eper lényegesen finomabb és egészségesebb, mint az exportált társai, hiszen azokat sokszor még éretlenül szedik le, és tele vannak nitráttal.
A szamóca igen kényes, a legegészségesebb szemek is csak két napig tárolhatók. A legcélszerűbb egy tálcára, egymás mellé tenni az epreket, és frissen tartó fóliával lefedni. A gyümölcs nagy ellensége a víz, így csak nagyon óvatosan szabad megmosni és érdemes papírtörlővel áttörölgetni. A leveleket és szárakat csak mosás után távolítsuk el róluk. Az édesszájúak közvetlenül fogyasztás előtt cukrozzák meg az epret, mert különben sok levet veszít.
Általában a kisebb szemek édesebbek, mint a nagyobbak. A szamóca zamata felerősödik narancs- és citromlével, valamint jól harmonizál citromfűvel, mentával, tárkonnyal, levendulával és vaníliával.
A hazai gyümölcsök közül (a fekete ribizli után) az eper tartalmazza a legtöbb C-vitamint, ugyanis 100 grammban 64 mg van. De gazdag folsavban és K-vitaminban is, valamint sok vasat tartalmaz. A népgyógyászat szerint a vérszegénység ellen kitűnő orvosság. Az eper fogyasztása után egyes emberek viszketnek, vagy kiütés jelenik meg rajtuk, amiért a gyümölcsben lévő “fragarianum” a felelős.