Az újpesti képviselő-testület aktuális ülésén egyhangúlag elfogadta Hladony Sándor fideszes önkormányzati képviselő azon javaslatát, hogy a polgármesteri hivatal épületére, valamint a IV. kerület intézményeire június 4-én a gyászlobogót is kitűzzék a nemzeti zászló mellé.

Évtizedeken keresztül tabunak számított az 1920. június 4-én aláírt békediktátumról, és az annak következtében a történelmi Magyarország határain túl rekedt magyarok millióiról beszélni. Esetleges szóba kerülése kizárólag a mindenkori politika érdekeit szolgálhatta. Trianon által számlálhatatlanul sok családot, közösséget fosztottak meg állampolgárságuktól hazájukból való elköltözésük nélkül.

A tragikus emlékű trianoni békeszerződés történelmi előzményei 1919 elejéig nyúlnak vissza, amikor a béketanács semleges bizottságokat jelölt ki az etnikai határok meghatározására. 1920 januárjában érkezett Párizsba a béketárgyalásokra meghívott és gróf Apponyi Albert által vezetett magyar küldöttség, köztük gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál is, aki itt mutatta meg híres, a Kárpát-medence etnikai viszonyait ábrázoló „vörös térképét”, melyen piros színnel jelölte a magyarságot. A delegációt azonban egy Neuilly-ben lévő szállóba vitték, ahol házi őrizetben tartották őket, azaz nem vehettek részt a konferencián. Csak a béketervezet végleges lezárása után, 1920. január 16-án foglalhatott állást a magyar küldöttség az ügyben, amikor a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében gróf Apponyi Albert megtartotta híres „védőbeszédét” a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt. A szerződést tartalmazó dokumentumot átvették, majd pár nap múlva a magyar érveket figyelmen kívül hagyva írták alá. Az új határok elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján kerültek kijelölésre, azonban ezektől számos esetben – stratégiai, gazdasági, közlekedési szempontokra hivatkozva – eltértek. Ennek következtében az összes, az új határral párhuzamos út és vasút – elsősorban katonai okokból – a határ túloldalára került, az így megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a legfőbb problémája a magyar közlekedésnek.

Egybefüggő magyar lakosságú tömbök is, mint a Csallóköz, Székelyföld, a partiumi rész és Bácska egyes területei, a határ túloldalára kerültek, pedig sok esetben a megfelelő határ kijelölése nem okozott volna nagyobb gondot. Magyarország területi integritásának fenntartását szerette volna megőrizni a magyar tárgyalási stratégia, mely érveivel az ország történelmi, földrajzi és gazdasági egységét próbálta alátámasztani. A magyar delegáció a szövetségesek által folyton felemlegetett önrendelkezés és a nemzetiségi elvre hivatkozva a népszavazás lehetőségét is kérte. Azonban Apponyi érveit nem vették figyelembe, mivel a békeszerződés kérdésében már döntésre jutottak.

A békeszerződés eredményeképp a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, lakosságának pedig több mint a felét.