A nagycsütörtökön Rómába ment harangok visszatérnek, és újra megszólalnak. 7 olvasmány és 12 könyörgés hangzik el a nagyszombati szertartás alkalmával, amikor az emberiségért, a világ vezetőiért és a papságért könyörögnek a papok. Az áldozást követően  feltámadási körmenet következik. Szokás éjfélkor vagy hajnalban misét  tartani, ami már a feltámadást jelzi.

Húsvétvasárnap Jézus feltámadásának az ünnepe. A pénteken keresztre feszített Jézus harmadnapra, azaz vasárnapra feltámad. Áldozatával megváltotta az emberek bűnét, feltámadásával pedig legyőzte a halált.

Húsvétvasárnap délelőttjén szentmise van, amihez az ételszentelés kötődik. A hívők báránnyal, kaláccsal, sonkával, tojással és borral mennek a misére, amiből a bor Krisztus vérét, a bárány az áldozatát, a tojás pedig az újjászületést jelképezi. Ezen a napon női munkákat, mint a mosás, főzés és a seprés tilos csinálni. Egyes vidékeken a vasárnapi napfelkeltét egy magasabb helyről nézik meg, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Húsvéthétfőn több hagyomány is él, mint például a locsolkodás és a hímes tojás osztás. A víznek tisztító, megújító ereje van, manapság azonban a vizet kölnire váltották a férfiak. A locsolás hagyománya is Jézus feltámadásához kapcsolódik, miszerint a feltámadás hírét vivő sikongató asszonyokat úgy próbálták lecsendesíteni a Krisztus sírjára vigyázó őrök, hogy lelocsolták őket vízzel.

A tojásfestés és díszítés az egész világon elterjedt, a hagyomány szerint Jézus vérét jelképezi a piros tojás.