A hívők csendben végzik napi teendőiket, nem hallgatnak zenét, nem interneteznek. Sok helyen a templomok napközben is nyitva vannak, hogy a hívők be tudjanak menni imádkozni. Egyes helyeken úgynevezett keresztúti ájtatosságot is rendeznek. Ilyenkor a templomban lévő, Jézus halálának a történetét leíró képek mindegyike előtt a pap elmondja, hogy mi látható a festményen, majd közösen imádkozik a hívőkkel.

Nagypéntek estéjén a hívők a templomban felelevenítik Jézus elfogását, elítélését, kivégzését és temetését. Ilyenkor nincs szentmise, csak szertartás, aminek kezdetén a templom kopár, az oltáron nincsenek díszek, Jézus úgymond nincs a szokott helyén. A pap a földre fekszik, a hívők letérdelnek, és pár percig csendben imádkoznak, majd a pap felolvassa Jézus szenvedéstörténetét. A hívők ilyenkor az egész világért imádkoznak, majd következik a kereszthódolat. A kereszthódolat során behozzák a keresztet és minden hívő térdet hajt előtte. A nagycsütörtökről megmaradt ostyát kiosztják a hívőknek áldozás gyanánt. Az előző napról félretett ostyának azért van jelentősége, mert minden más misén az ostya „átváltozik” Jézus testévé, nagypénteken azonban ez nem történik meg. A megmaradt ostyát most is, ahogy nagycsütörtökön, nem a szokásos helyére, hanem máshova viszi a pap.

Egyes helyeken berendeznek egy jelképes sírt, ahol a hívők virraszthatnak és imádkozhatnak. Sok helyen egész éjjel és másnap is nyitva van a templom, hogy lehetőséget biztosítson az elmerengéshez.

A hívők hazatérnek és a szigorú böjt miatt nem, vagy csak minimális vacsorát fogyasztanak. Nagypénteken az egész világra valamiféle szomorúság telepszik Jézus halála miatt. Azonban a történet nem ér véget.