A pesti egyetem magyar-angol-olasz szakán szerzett diplomát, majd nyelvészetből ledoktorált. Ezután Franciaországban, Svájcban és Olaszországban tartózkodott ösztöndíjasként. Miután hazatért először újságíró, majd dramaturg lett először a Nemzeti Színházban, utána a Madáchban, később pedig vidéken. 1960 és 1970 között az FTC szakosztályi elnöke posztot töltötte be. 1968-1969-ben az USA-ban egyetemi előadásokat tartott, majd hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott az akkori Szovjetunióban, Ausztráliában és Kubában. Az 1980-as években sokat járt Olaszországban, ha itthon volt, akkor pedig Leányfalun alkotott. Élete utolsó éveiben a depresszió, az alkohol, és a dohányzás keserítette meg mindennapjait. 1992. február 29-én halt meg Budapesten.
Karinthy Ferenc nem készült írónak, először 1940-es évek elején próbálkozott meg novellaírással, majd az 1943-ban megjelent regénye, a Don Juan éjszakája végleg az írói pályára terelte. Édesapjához hasonlóan elsősorban a novellái voltak sikeresek, a hosszabb lélegzetvételű irományok nem arattak osztatlan sikert. Az egyik kiemelkedő műve a Szellemidézés, amiben a Karinthy-család nem mindennapi, bohém életébe enged bepillantást, de a Budapesti tavasz, a Ferencvárosi szív és az Epepe is a legjobb alkotásai közé tartoznak.
Karinthy Ferenc jellegzetes iróniával és humorral tűzdelt realizmusa és jól megformált karakterei, valamint érdekes cselekményei hamar elnyerte a közönség tetszését. Több művéből tévé- illetve mozifilm is készült.
