Mindenesetre nem lehet azt mondani, hogy a kerületvezetés öncélúan akarná a turizmust illetve az ebből élőket a belvárosból kiszorítani, sokkal inkább van itt szó arról, hogy a lakók érdeke a csendes környék, illetve az is, hogy a pihenésre, csendre vágyó turisták által is látogatott célpont legyen Budapest. Ha a 6. kerületi példát vesszük, jelentős „vendégcserére” figyelhetünk föl, habár a korhelyebbek is visszavonulnak a szabály által meghatározott időben.

Azért az éremnek is két oldala van. Míg a lakók kedvükre pihenhetnek, a vendéglátósok jelentős bevételkieséssel számolnak, mivel az önfeledt vigadozásnak szerintük az éjfél utáni időszak a legjobb ideje -a gátlások elvesztésével a pénztárca is könnyebben nyílik ki.
Az igazsághoz a „láthatatlan” harmadik oldal is hozzátartozik: az önkormányzat jelentős erőfeszítéseket tett a két oldal kibékítésére, sőt a beharangozott megszorítások helyett jóval enyhébb szabályozások vonatkoznak a vendéglátóhelységekre. Éjféltől hatig csak azon helyiségeknek kell zárva tartaniuk, ahol alkoholt forgalmaznak.
Mindenesetre egyértelmű, hogy nem kiütni szeretné a piacról az üzleteket a vezetőség, sokkal inkább a két fél közös álláspontjának legmegfelelőbbet próbálja elérni – hogy ez nehézségeken keresztül sikerül csak, hát legyen.