Habár nagy általánosságban a csőtörésnek egyetlen fajtája van: amelyik mindig a legrosszabbkor következik be, de szakmai szemmel ennél azért egy kicsit összetettebb a helyzet.
A csőtörésnek ugyanis alapesetben két típusát különíthetjük el: a nyomó- és a lefolyó vezetékeket érintő sérülését. Habár az esetek jelentős többségében a két típus nagyon jól elkülöníthető egymástól, ellenben akadnak helyzetek, amikor bontás nélkül szinte lehetetlen megmondani, hogy melyik változatról beszélhetünk. Régi trükk, hogy ha beázást vagy vizet tapasztalunk – például a falon –, akkor időlegesen szüneteltessük a vizes blokk használatát, és ha a vizes folt tovább terjed, akkor bizonyára a nyomócsövekkel lesz valamilyen probléma.
- Duguláselhárítás szakszerűen: www.woma24.hu
A nyomócsövek típusai
A nyomócsövek kapcsán nagyon sokféle altípust különíthetünk el egymástól. Ide sorolhatók például az ólomcsövek, amelyek manapság nagyon korszerűtlennek tekinthetők, ellenben évtizedekkel ezelőtt a leggyakoribb és a leginkább elterjedtebb volt a vízvezeték alapú rendszerek kialakításakor, hiszen az anyag nagyon könnyen megmunkálható, hajlítható, toldozható, foltozható volt. A mai követelményeknek azonban az ólomcsövek már nem felelnek meg, hiszen a tudomány ráébred arra, hogy a csövekről ólom kerül a vízbe, ami súlyosan rákkeltő hatású.
Mindmáig elterjedtek a víz-, sőt a gázrendszerek kiépítésekor is a vas- és acélcsövek, mert nagy stabilitással rendelkeznek, nem mellesleg pedig nagyon erős és merev kötést biztosítanak. Ami hátrányuk, hogy nehezen szerelhető, és csőtörés esetén szinte mindig csak és kizárólag jelentős bontással orvosolható a problémájuk, de számolnunk kell az állandó nedvesség miatt a korrózióból adódó hátrányokkal is. Egyre elterjedtebbek korunkban is a különféle rézcsövek a vízvezetékrendszerek kiépítésekor. Ami nagy előnye, hogy könnyű szerelni és jó a hővezetése, de nagy pozitívuma még az antibakteriális hatás, ami tisztítja az ivóvizet. Kutatások igazolják, hogy a rézcsőben vezetett víz lényegesen kevesebb kórokozót tartalmaz, mint a műanyag vagy PVC rendszerben áramoltatott víz.
A csőtörések fajtái és a csövek típusai
A nyomócsövek között gyakoriak az ötrétegű csövek, amelyek gyors és könnyű szerelhetőségük miatt nagyon kedveltek az újépítésű vizesblokkok és otthonok esetében. Mivel 50 és 100 méteres tekercsben is kapható, ezért hosszabb szakaszon is minimális mennyiségű kötéssel szerelhetjük, amivel jelentős mértékben lecsökkenthetjük a csőtörés lehetőségét. Ha kültéri földalatti szakaszokról van szó, akkor a fentiek mellett – de sokkal inkább helyett – nagyon elterjedtek a KPE csövek. Mivel műanyagból van, a korrózió nem árt neki, ellenben az UV sugárzás hamar tönkreteszi. A műanyag csövek kapcsán kiemelendők még a sorból a PVC csövek is, amelyeket főként panelházak esetén alkalmaznak lefolyó- és nyomó vízrendszerek kialakításakor. Nagy előnye, hogy ragasztással, könnyen szerelhető, de ebből fakad a legnagyobb hátránya is: nagyon hamar elöregszik, és egy új csőrendszer esetén is nagyon gyakoriak a csőtörések.
A lefolyócsövek típusai
A lefolyócsövek csőtörése esetén még a javítás előtt mindig meg kell győződnünk arról, hogy a problémás csőszakasz éppen akkor nincs-e használatban. Ha lehetőségünk van rá, minden esetben érdemes a nyomócsövekben megszüntetni a nyomást abban az esetben, ha a vízvezetékeket szereljük. Hogy milyen csövekkel találkozhatunk ebben a kategóriában?
Példának okáért ott vannak az eternitcsövek, amelyek bár még ma is gyártás alatt állnak, de régi változataik be vannak tiltva, hiszen ezek kötésébe azbesztet kevertek, amiről később kiderült, hogy súlyosan károsak az egészségre. Az ilyen típusú eternit csövek technológiája egyébiránt már több száz évvel korábbról származik, és mind a mai napig nagy sikerrel használják olyan helyeken, ahol a nagy szilárdság és az időtállóság kiemelten fontos. Természetesen a lefolyócsövek esetében is megtalálhatók a felhozatalban a vascsövek, amelyekkel ritkán ugyan, de az öregebb épületekben még mindig lehet találkozni. Ha probléma van velük, rendszerint PVC vagy KG-PVC csövekre cserélik őket, hiszen a korrózióból kifolyólag a vascsövekkel túl sok a probléma.
Nem úgy a PVC csövekkel, amelyeket szintén alkalmaznak lefolyócsövek esetében, méghozzá a leggyakrabban szürke változatukat és a szennyvíz elvezetésére. Az ilyen csövek alapanyaga a polivinilklorid, de a különlegesebb idomokhoz gyakran használnak polietilént és polipropilént is, amelyek a PVC-hez teljesen hasonló, ám nagyobb rugalmasságot biztosító anyagok. Az ilyen műanyag csöveket az illesztéseknél külön tokozásba helyezett gumigyűrűk tömítik, amelyek meglepően hatásosak. A PVC csövek egyik elterjedt változata a KG-PVC cső, amivel kapcsolatban a legnagyobb különbség a nagyobb falvastagságban keresendő, de jellemző még rá az is, hogy inkább lakáson kívül alkalmazzák.
