2017. március 3. 16:48.

A hímzés története határozottan a varráshímzéshez vezethető vissza, amikor az eljárást még elsődlegesen az egyes ruhaelemek pontos összeállításához használták.

A hímzés egy másik fajtáját azonban a szövésből eredeztetik, aminek során a szőttes mintáját egy nagyobb, nagyjából arasznyi vastű segítségével felszedték.

A hímzés eredete az ókortól

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a hímzést már a Föld legtöbb pontján űzték az ókorban, amire a különféle sírleletekben felbukkant tűk engednek következtetni. Bizonyított, hogy a hímzés az ókori Kínában, Egyiptomban és Mezopotámiában egyaránt jellemző volt, de Rómában volt a leginkább fejlettebb, ahol már ismerték a lapos öltéses, a szálszámolásos, sőt a rátétes hímzési módszereket is, ellenben a hímzés őshazájaként mégis Ázsiát szokás megnevezni.

A manapság Európában ismert hímzések jelentős többsége a feljegyzések szerint a 11-12. századból eredeztethető, amikor főként az egyházi kiegészítőket, palástokat, miseruhákat és koporsótakarókat készítették így, amelyek többsége a bizánci kultúra stílusjegyeit vonultatta fel. Akkoriban főként bíborszínű selyemre dolgoztak, az aranyszálakat pedig zsinórszerűen vezették. Az egyik legkorábbi hímzett lelet ebből a korból a bayeux-i faliszőnyeg, amely félméteres szélességű és 68 méteres hosszúságú, rajta Hódító Vilmos 58 jelenetben elmesélt győzelmével Anglia felett. A középkorra jellemző volt egyébiránt az arany- vagy ezüstszálas hímzés, valamint a román és gótikus stílusú hímzéseken a bibliai jelenetek ábrázolása. A 13-14. században kezdenek elterjedni a különféle színárnyalatú selyemszálak, melyek a reneszánsz idején teljesednek ki csak igazán, lévén ekkor jelennek meg az igazán erős színek és színkontrasztok, amivel együtt megjelennek a világi igények, valamint az első, hímzésre specializált céhez is Párizsban, Kölnben és Milánóban.

A klasszikus hímzéstől a gépi hímzés megjelenéséig

A klasszikus hímzéstől a gépi hímzés megjelenéséig (Kép: cegespolo.eu)

A barokk korszakban már jellemző volt, hogy festők terveztek hímzésmintákat, és finomodott a hímzéstechnika is, így megjelent a tűfestés, valamint a gobelin. A világi ruhákon ekkor még főként a gyöngyrátétes hímzés a jellemző, de a rokokó hímzett kelméken megjelennek már a különféle szalagmotívumok és virágcsokrok is, majd a gobelinöltésekkel vart bútorkárpitok. Az úri hímzés mellett ekkor jelenik meg a népi hímzés, valamint annak archaikus motívumkincse, amelyek keresztmetszetes hímzésekkel készülve ősi motívumokat valósítanak meg hazánkban életfával, virágmotívumokkal, szarvasokkal és a többi.

A hímzés fejlődése az újkorban

Meglepő, hogy a népi hímzés a legnagyobb fejlődést az ipari forradalom, után vonultatta fel, így hazánkban is inkább csak a 18. században kezdett el terjedni. Ezt jelentősen elősegítette, amikor Mária Terézia az 1772-es Ratio Educationis-ban a hímzést a kötelező tantárgyak közé soroltatta a kislányok számára. Erre a gyakorlatban azonban csak egy kicsit később került sor, így a felső-népiskolákban 1868-ban, a polgári iskolákban 1869-ben, a népiskolákban pedig 1905-ben. A népi tárgyak között a legszebb hímzett darabok minden esetben a menyasszonyi kelengyék voltak, ami azért volt ilyen jelentős, mert sok helyen népszokás volt a kelengyét esküvő alkalomból közszemlére tenni.

Emiatt igazán gazdag hímzés került az ágyakra, a lepedőkre, a párnákra, a csúpokra, a derékaljakra, de még a szalmazsákok kilógó részeire is. A népi ruházkodás kapcsán gyakori volt, hogy hímzés került a lakásban használt textileken kívül a ruhák kopásnak gyakran kitett részeire, így az ingek és a blúzok nyakára vagy kézelőire, a vállakra, a szoknyák és a bő gatyák alsó szélére és a többi.

A hímzés jelene és jövője

Napjainkban ismét olyan kort élünk, amikor a hímzés újfent nagyon jelentős szerepet kapott az életünkben, ezáltal a 20. század jellemző dísztárgyait borító hímzett motívumok ma is jelen vannak az életünkben a párnáktól kezdve, a terítőkön át a ruhákig bezárólag. Bár jellemző a generációs különbség, hiszen míg nagyanyáink még inkább díszítettek vele, addig mi inkább hordjuk a hímzést.

A ma ember kedveli az egyszerű háttér előtt önmagában megjelenő hímzett motívumokat is, ennek köszönhető, hogy meg tudott honosodni a gépi hímzés, amelynek segítségével akár reklámeszköznek is felhasználható ez a rendkívül mutatós és klasszikus díszítési megoldás pólón, molinón, cipőn, de akár még táskán is. Kijelenthető, hogy a hímzés, mint jel, mára visszakapta valódi értelmét és értékét, a kommunikáció eszközévé vált, de ma már nem a tájegységek sajátosságait és azonosítását szolgálja, inkább egyfajta nemzeti összetartozást jelöl, ezáltal egy kalocsai mintát ugyanúgy felvehet egy fővárosi, mint egy külföldön élő magyar.

A következő híreink is érdekelhetik:
Napi horoszkóp (november 11.)

Napi horoszkóp (november 11.)

2014. november 12. 1:00.
Óvodai jelek és jelentésük

Óvodai jelek és jelentésük

2014. szeptember 21. 1:00.
KSH: kevesebb lakás épül

KSH: kevesebb lakás épül

2014. február 24. 10:30.

Hozzászólás írása:

Ezt olvasta már?
A kitesurf világa – a szabadság érzésével egyenlő

Van aki félve, van, aki irigykedve nézi az extrémsportok mániákus szerelmeseit, akik szinte mindent bevállalnak: a sziklamászást kibiztosítva, vagy anélkül, ...